gerlo.hu

vissza /  back

gerloblog













 

AZ „ÉN TE VAGYOK” TÁRLAT •

Ember embernek...

Az egyik plakáton üres, szürke fal tövében szemeteslapát és seprű mutatja, milyen lenne Európa „idegenek” nélkül. Egy másikon színes emberi agyvelő látható, rajta felirat: „I am You” (Én te vagyok). Az ezen a címen vándorútra kelt nemzetközi, az erőszak ellen életre hívott plakátkiállítás most Budapesten látható.
„Én és Szomália a világ ellen, én és a klánom Szomália ellen, én és a családom a klán ellen, én és a testvérem a család ellen; én a testvérem ellen.” A fenti szomáli közmondásnál aligha jellemzi bármi pontosabban mindazt, ami ma a világ számos (számtalan?) pontján – Ruandában, Boszniában vagy éppen Szomáliában – történik. Az oly sok mindenben példát mutató Európának – már csak a több évszázad gyarmatosításai és pogányüldözései miatt is – mindenképpen vállalnia kell az erkölcsi felelősségnek legalább egy részét. Különösen most, amikor az öreg kontinensen is újból terjedőben van az idegengyűlölet.
Az erőszak és a rasszizmus ellen kívánnak fellépni a két müncheni művész, Thom Barth és Ugo Dossi kezdeményezésére, valamint a német Goethe Intézet támogatásával létrehozott I am You című szabadtéri vándorkiállítás résztvevői. A tervek szerint Európa 200 városán végigvonuló bemutató negyedik állomása – Odessza, München és Antwerpen után – Budapest. Az odesszai indulásnál a plakátokat az Eizenstein Patyomkin cirkálójából ismert lépcső két oldalán állították ki, Pesten pedig a tatarozás alatt álló Műcsarnoknak helyet adó városligeti Palme-ház körül láthatók.
Az I am You cím – kitalálója, a 42 éves Barth szerint – szellemi értelemben szeretné meghaladni a másság puszta megtűrésének, a „békés egymás mellett élésnek” mára teljesen kiürült gondolatát. Az a viszonylagos békesség például, ahogyan New Yorkban a feketék, a zsidók, a kínaiak, az olaszok és más közösségek a maguk választotta gettóikban élnek, számos teoretikus szerint nem sokban különbözik az apartheidtől. „Az apertheid arra jó, hogy az egymással szemben bizalmatlan szomszédos közösségeket a lehető leghermetikusabban elzárja egymástól. Hiszen, akik nem találkoznak, azok ugye nem is bánthatják egymást” – fogalmazott az I am You kiállításról nyilatkozva Franjo Matlekovics horvát esszéíró. „Lehet választani – mondotta –, hol jobb: Dél-Afrikában, ahol véget ér az apartheid, de folytatódik a háború, avagy Boszniában, ahol ma még háború van, de valószínű, hogy hamarosan apartheid lép majd a helyébe. Az I am You, vagyis a másikkal való empatikus azonosulás eszméje viszont mind a háborúval (erőszakos találkozással), mind az apartheiddel (békés elkülönüléssel) szemben áll.”
Az I am You-ötlet persze korántsem teljesen új: csakhogy a  másikkal, a másmilyennel való beleérző azonosulás képessége sokáig többnyire vallási gondolkodók, szerelmesek, művészek kiváltsága volt. Richard Wagner zenedrámájában könnyen énekelhette Trisztán, hogy: „Ich bin Isolde”, Izolda pedig, hogy: „Ich bin Tristan”, hiszen szerelmesek voltak egymásba. De vajon mondja egy Milan-szurkoló is, hogy „Hajrá Barcelona”? S szerb, hogy „én bosnyák vagyok”?
Az ember egyik legősibb és legalapvetőbb szükséglete éppen az, hogy „valamely törzshöz, társasághoz, bandához, klikkhez, osztályhoz, szurkolótáborhoz (röviden: valahová) tartozzon” – állítja Desmond Morris, az emberi viselkedés angol kutatója néhány éve megjelent Tribes (Törzsek) című könyvében. Ezeket, a szó legtágabb értelmében vett „törzseket” Morris szerint mind az jellemzi, hogy önmagukat különbnek tartják a többinél, sőt, hogy lélektani szükségletük ezt éreztetni mindenki mással.
Talán ilyen természetes lelki szükségletből nevezték el valaha a szlávok vagy a magyarok nyemecnek, németnek – vagyis némának – a germánokat: olyannak tehát, aki egyetlen értelmes szót sem tud kinyögni – mármint az ő nyelvükön. Hasonló eredetűnek tartják a görögök a „barbár” kifejezését is. A bar-bar hangegyüttes eredetileg olyasmit jelenthetett, mint a magyar „bla-bla”. Azután, hogy a „barbarosz” szó az absztraktabb „nem görög” jelentést vette fel, a hellének a rómaiakat még sokáig éppúgy barbároknak tekintették, mint később a barbár szón  immár  „nem  görög  és  nem római”-t értő rómaiak a germánokat, a szlávokat, a hunokat.
Elgondolkodtató, hogy napjaink legvéresebb öldökléseihez már erre a nyelvi „meg nem felelésre” sincs szükség, hiszen a résztvevő felek olyan „törzsekhez” tartoznak, amelyek értik egymás nyelvét. A szerbek – e tekintetben legalábbis – megértik a horvátokat és a bosnyákokat, a dél-afrikai soszák (Nelson Mandela törzse) a zulukat, a burundi hutuk pedig a tuszikat.
Az I am You egyik gigantposzterén mindenesetre az „Emberek beszélnek” tőmondat legalább 80 nyelven szerepel. A kíváncsi járókelőnek hosszasan kell silabizálnia az e szöveggel sűrűn teleírt színes, csíkos plakátot, míg egy-egy számára „értelmes” mondatot talál. A többség, úgy tűnik, bla-bla, vagyis érthetetlen. De nem feltétlenül „barbár”...

GERLÓCZY FERENC

(HVG1994/05/27)


vissza /back



 


vissza /back

vissza /back
top / a lap tetejere