gerlo.hu

vissza / back

















 

A hazugságról - Közös bűnök

"Bárki megértheti, mennyire dicséretes, ha a fejedelem megtartja adott szavát, őszinteséggel, és nem ravaszsággal él. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat; többre vitték, mint akik igazul cselekedtek" - írta a 16. század elején Il Principe (A fejedelem) című művében a firenzei Niccolo Machiavelli, aki elsőként tárgyalta, az erkölcsöktől és a vallástól függetlenítve, a pőre politikai cselekvést. Bár munkája alapműnek számít azóta is, Machiavellit (aki pedig nem művelte, hanem csupán leírta a "machiavellizmust") következtetései okán a politikusok századokon át felháborodottan elítélték. Nagy Frigyes, az erkölcsileg korántsem feddhetetlen porosz király például 1740-ben nem átallott kiadni egy Anti-Machiavel című művet, amelyben mint erkölcsös és igazmondó uralkodó, ékes francia nyelven ítéli el a hazudozásra bujtogató szerzőt.

Machiavelli méltán fordulópontnak tekintett művénél jóval korábbra teszi a tudatos hazugság megjelenését Hamvas Béla kultúrhistorikus és író az 1930-as években írt, A világválság című művében. A politikai és gazdasági válságoknál ősibb és mélyebb, úgynevezett szellemi krízist elemezve a "próton pszeudoszt", az első hazugságot veti az európai műveltség szemére. Szerinte a Krisztus előtti 6. századra - Hérakleitosz és Parmenidész görög filozófusok, az indiai vallásalapító, Buddha, a zsidó Ézsaiás és Jeremiás próféták, illetve a kínai bölcsek, Konfuciusz és Lao-ce működésének idejére - tehető azon fordulat következményeit nyögi azóta is az emberiség. Ennek lényege az az egész emberi kultúrán végigvonuló, gyökerekig hatoló nagy hazugság, amely "magas eszmékre, keresztény vallásra, morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és megvalósításukat meg sem kísérli". A válság azóta tart, hogy szellem és élet, elmélet és gyakorlat, szó és tett nem fedik egymást. A "próton pszeudosz" előtti időkben aranykorát élő emberiség Hamvas szerint nem ismerte még a hazugságot, de még tudomány - vagyis az igaz és a hamis megkülönböztetésének az igénye - sem létezett.

Azóta viszont mindenki gyanús. Aligha hihető, hogy az orosz birodalom összes alattvalója atyuskájának tekintette volna a cárt; kétséges, hogy a Latin-Amerika őslakóit lemészároló s kincseiket összeraboló spanyol konkvisztádorok mindeközben Krisztus igéjét terjesztették volna; hazugság volt azon - a rabszolgaság intézményének igazolására szolgáló - vélekedés is, hogy a feketék alacsonyabb rendűek lennének a gyarmatosító fehéreknél, akárcsak a kútmérgező zsidókkal, a gyanútlanokat elbájoló és gonoszságokra csábító boszorkányokkal, valamint az "igaz" hittel szemben "hamis" tanokat hirdető eretnekekkel szembeni vádak is. Az első hazugság óta igazság helyett már csak igazságok vannak - az egymással hadilábon álló vallásfelekezetek, erkölcsi rendszerek, tudományos iskolák, politikai pártok, katonai tömbök mind saját igazságaikat állítják szembe riválisaik hazugságaival. E jelenség lélektanáról a tömegpszichológia első híres művelője, az 1931-ben elhunyt francia Gustave Le Bon annyit állapított meg, hogy a tömeg lelke, illetve viselkedése összefügg vezetője lelkével, s azzal mintegy együtt fejlődik ki, illetve mutat torzulásokat, miközben paradox módon eltérhet akár az összes részt vevő egyén viselkedésétől.

Mindez leginkább a 20. században igazolódott be, amikor a szovjet rendszer milliókat mészárolhatott le az egyenlőség társadalmát hirdetve, a nácik pedig mintegy 6 millió zsidót gyilkolhattak meg ipari precizitással. Az igazi hazugság az egykor kollektív megtévesztésre alapozott események utólagos tagadása. A holokauszt cáfolását vagy méreteinek relativizálását ma már több ország - köztük Németország és Ausztria - törvényhozása bünteti. Idén februárban Ausztriában ítélték el a talán leghíresebb mai holokauszttagadót, David Irving brit történészt, aki kétségbe vonta a gázkamrák létezését, illetve hogy a náciknak a zsidók megsemmisítésére vonatkozó terveiről annak idején maga Hitler tudott volna. A közös traumatikus élményeket feldolgozni képtelen múlttagadás egy legújabb példája, hogy Wittner Mária fideszes képviselő a sajtó képviselőinek kifejtette: a köztévé székházánál nem történtek erőszakos cselekmények, az MTV-ben nem volt fosztogatás, az emberek pénzért fogyasztottak a büfében.

(http://hvg.hu/hvgfriss/2006.40/200640HVGFriss171.aspx)

GERLÓCZY FERENC

(HVG, 2006. október 7. 84. oldal)


vissza / back



 


top / a lap tetejere
vissza / back

vissza / back