gerlo.hu

vissza / back

gerloblog
















 

AZ EMBERI NEMISÉG RÖVID TÖRTÉNETE

Élet a szembefordulás után

 

Szemtől szembe fordulva, nem kizárólag a fajfenntartásért, hanem az élvezet kedvéért is szeretkezni - nagyjából így kezdődött néhány millió éve az emberi nemiség története, amelynek szabályai hol lazultak, hol kötöttebbé váltak.

 

Mit írnak majd vajon a 21. század eleji nyugati társadalmak szexuális életéről a jövő történészei? Szabados, kicsapongó, avagy puritán, visszafogott a nemi életünk? Az újságosstandok tele vannak fóliázott magazinokkal, az utcák szexshopokkal, a kábeltévék éjszaka kemény pornót sugároznak, az internet hemzseg a hetero-, bi- és homoszexuális, pedofil, szadomazochista, sőt – ember-állat szexet bemutató – zoofil pornográf oldalaktól. A híradók ember és guminő nászáról, a cölibátusra felesküdött papok pedofil botrányairól, nővé operált férfiakról tudósítanak, az újságok arról a trendről, hogy az újabb és újabb generációk egyre korábban veszítik el a szüzességüket.

Mindez azonban talán csupán a látszat, s megváltozna a kép, ha minderről a média nem számolna be, illetve, ha nem a deviáns és extrém szenzációkra ugrana, hanem az átlagember nemi életére volna kíváncsi. Márpedig az átlagember, ha szexről van szó, inkább óvatos és konzervatív – kiváltképpen az 1980-as évek közepétől, az AIDS-pánik megjelenésétől kezdve.

A mi zsidó-keresztény civilizációnk amúgy is az egyetlen, amelyben a szex élvezetének művészete, „ars erotica” helyett csupán szexről szóló tudomány, „scientia sexualis” jött létre – állítja Michel Foucault, az 1984-ben elhunyt francia filozófus és történész A szexualitás története című könyvében. Kínában, Japánban, Indiában, vagy a görögöknél a gyönyörben a gyönyört keresték, illetve keresik – a mi civilizációnkban a szexualitás mint gyönyörűség évszázadokig csupán bűntudatként nyert kifejezést, annak intézményesített formájában, a gyónásban – véli Foucault.

Pedig az emberi kultúra a gyönyör kultúrájának indult. Ha a legkiegyenesedettebben, többnyire két lábon járó, Közép-Afrikában őshonos bonobo csimpánzt nem számítjuk, az ember az egyetlen főemlős, akinek a hímje és a nősténye – alapértelmezésben – egymással szembefordulva közösül, ami kétségtelenül a két lábon járás következménye. Ezen felül azonban a szemből való közösülés vezetett el olyan evolúciós eredményekhez, mint amilyen az öncéllá váló gyönyörszerzés, illetve a szerelem. A férfi és a nő egymás felé fordulása a szexuális aktus során számos történész – köztük a legősibb civilizációkat kutató magyar Komoróczy Géza – véleménye szerint az emberré válás folyamatában végbement egyik, ha nem „a” legfontosabb ugrásnak számított.

De van az emberi szexualitásnak egy másik tulajdonsága is, amely nem jellemző az állati szexre – ami miatt Jared Diamond amerikai evolúciókutató Miért élvezet a szex? című könyvében az embert „a legelképesztőbb szexuális életű állatnak” nevezi. Ez a sajátosság az, hogy az ember egész évben bármikor, azaz olyankor is párosodik, amikor a nő nem ovulál, vagyis amikor az aktus nem a faj fennmaradását szolgálja. Diamond szerint a peteérés idejének rejtve maradása az élvezet evolúciója szempontjából volt fontos. Ezért lett az ember a legmonogámabb más párokkal közösségben élő állat, illetve az egyetlen olyan faj, amelynek párjai rendszerint nem a többiek előtt, hanem félrevonulva szeretkeznek.

A fejlett civilizációk közül Indiát illeti a dicsőség, hogy a legkorábban hozott létre szexuális tárgyú írásműveket, melyekben a nemi örömszerzés filozófiáját és technikáit sajátították el a szanszkrit nyelven írni-olvasni tudó kasztok tagjai. A legismertebb fennmaradt erotikus mű, a Káma Szútra ma is az egyik legnépszerűbb könyv a világon. Ugyanakkor persze India, mint minden nagyobb kultúra, ismerte a szex „egyéb”, a házasságban nem okvetlenül gyakorolható formáit is; így már az ókorban leírták a házasságtörés, a homoszexualitás, az exhibicionizmus, a prostitúció, a szadizmus, a mazochizmus, a zoofília, sőt, a nekrofília jelenségeit.

Hasonlóan sokszínű volt a szexualitás más magaskultúrákban, Kínában, Japánban, vagy éppen a klasszikus görögöknél is, ahol a legtermészetesebb jelenségnek számított például a homoszexualitás. Platóntól tudjuk, hogy Szókratész – miközben házsártos felesége, Xantippe otthon várta – előszeretettel hált fiatal fiúkkal, csakúgy, mint társai. A fiatal fiúk gyakran orálisan elégítették ki a tekintélyesebb polgárokat; két meglett férfi között ritkán fordult elő nemi aktus. A leszboszi szerelemben is elfogadottabb volt a fiatal lányokkal való együttlét, mint a két érett nő közötti. Az ókori görög polgárok gyakrabban közösültek a hetérákkal, mint feleségükkel, akik odahaza a gyermekeket nevelték és a háztartást vezették.

A nagy visszarendeződést a zsidóság, illetve a kereszténység elterjedése hozta a Földözi-tenger medencéjében. Már a mózesi törvények tiltották – egyebek mellett – a házasságtörést, a homoszexualitást, illetve az állatokkal való közösülést; ami egyrészt azt jelzi, hogy volt mit tiltani, másrészt meghatározta a kereszténység szexualitással kapcsolatos attitűdjét is. Sőt, a kereszténység tovább is lépett a zsidóságnál, amennyiben például Pál apostol korinthusbeliekhez írt első levelében azt írja: „jó a férfinak asszonyt nem illetni”, illetve hogy „akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna”. A zsidóság, a kereszténység és az iszlám a szexet csak a házasság intézményén belül ismerte el – azt is, csak azért, mert megmondatott: „szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.”

Az élvezetet a házasságon belül általában véve megtűrték, ám már a 5. század elején Hippó püspökeként működő Szent Ágoston is azt állította, hogy Ádám a bűnbeesés előtt nem érzett nemi vágyat, illetve örömöt, amiből a későbbi teológusok arra következtettek, hogy a nemi élet közben érzett kéj egyenesen a bűnbeesés következménye, s ezért maga is bűn. Ez a felfogás nyomta rá a bélyegét a keresztény Európa egész történetére. Hiába hozott a reneszánsz, majd később a felvilágosodás új, erotikus szellemet Európába, a későbbi korok e tekintetben hasonlóan represszíveknek bizonyultak; olyannyira, hogy a 19. században, a „viktoriánus erkölcsök” alatt nem is értettek mást, mint a szexualitás elnyomását: a nemi élet csak házasságon belül, gyermeknemzési céllal (sötétben, és jószerivel az úgynevezett misszionárius pózra szorítkozva) volt legitim.

Ebből egyenesen következik, hogy a szexualitás mellett fellépni egyet jelentett a keresztény házasság intézményének bírálatával. Az angol jakobinusok a 18. század végén a házasságot egyenesen a rabszolgasághoz hasonlították. A Németországban 1891 és 1919 között működő Haladó Nők Egyesületeinek Ligája a házasság intézményének bojkottjára és a szex élvezetére hívta fel honfitársait. Az első igazi fordulatot a szexualitással kapcsolatos felfogásban azonban csak a bécsi orvos, Sigmund Freud, illetve tanítványai hozták. A pszichoanalízis bebizonyította, hogy a felszín alatt, a tudattalanban mindig is működött az „örömelv”, vagyis az ember mindig is törekedett a szexuális élvezetre, ha elfojtotta is azt. Freud baloldali tanítványa, Wilhelm Reich a harmincas évek elején megjelent A szexuális forradalom című könyvében tanítómestere gondolatainak népszerűsítésén túl a fogamzásgátlás módszereinek elterjesztését és az abortusz engedélyezését is követelte.

A sors iróniája, hogy bár a „szexuális forradalom” kifejezést freudisták használták először, az a mozgalom, amely Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a hatvanas és hetvenes években e néven szökkent szárba, már a Freud és tanítványai által képviselt patriarchális, „férfisoviniszta” szemlélettel is szembeszállt. E forradalom 1960-ban „a szex kizárólag a gyermeknemzést szolgálja” elvet a gyakorlatban tagadó antibébi tabletták elterjedésével kezdődött. Amerikában már a negyvenes-ötvenes évek fordulóján megindult az ezirányú erjedés. Alfred Kinsey, a Szexuális Kutatások Intézetének alapítója 1948-ban a férfiak, 1953-ban pedig a nők szexuális viselkedésről adott ki egy-egy könyvet, amelyekből kiderült, hogy az amerikaiak a valóságban szabadosabban éltek a feltételezettnél: a férfiak 50, a nők 26 százalékáról derült ki, hogy voltak házasságon kívüli nemi kapcsolataik, illetve, hogy az amerikai férfiak 10 százaléka mutatott életének legalább egy szakaszában homoszexuális hajlandóságot.

A hatvanas-hetvenes évek hippimozgalma felkarolta a szabad szerelmet, s három évtizede, Shere Hite amerikai szexológusnő megjelentette az első Hite jelentést, amelyet később újabbak követtek. Hite azzal a megállapításával robbant be a köztudatba, miszerint azoknak a nőknek, akik nemi aktus közben sohasem élnek át orgazmust, 70 százalékuk könnyűszerrel képes elérni azt maszturbálás útján. Ez volt a „fallosz-centrikus” freudizmus elleni feminista lázadás alapvetése: a nő szexualitása gyökeresen más, mint a férfié, az orgazmus fő szerve nem a hüvely, hanem a csikló. Ebben az időszakban énekelték a Hair című musicalben, hogy „a maszturbálás klassz lehet”.

A hatvanas-hetvenes évek szexuális forradalma által felszabadított generációk megnövekedett promiszkuitásának a nyolcvanas évek derekán hirtelen vége szakadt, amikor pusztító útjára indult az AIDS. A mostani európai fiatalok egy része ugyan - a védekezés lehetőségének birtokában - ismét szabadosabb, a többség viszont mintha konzervatívabb volna a kalandokat illetően, mint a szülei.

GERLÓCZY FERENC


(HVG, szexmelléklet, 2007 nyár)

 





 




vissza / back