Isten országa, utópia, szolidaritás

(beszélgetés a kapitalizmusban*)

 


* a kommunizmusról, mint olyasvalamiről, ami nem átkos, hanem áldott és/vagy kívánatos és/vagy követendő és/vagy megfontolandó és/vagy szükségszerű és/vagy utópisztikus és/vagy valóságos, no és persze érdekes és fontos vitatéma a szemünkben.
A beszélgetés színhelye:  Intermédia Intézet H-1063 Budapest  Kmety Gy. utca 27. (Bajza utca sarok)
Időpont: 2005. december 10. szombat 17 óra.

résztvevők:

Bulányi György piarista tanár, a Bokor katolikus bázisközösségi mozgalom alapítója; Tamás Gáspár Miklós filozófus, Vida János sinológus.


Kapitalizmus utáni kapitalizmus  - A pénz trónfosztása?


Napjaink egyeduralkodónak tűnő gazdasági-politikai irányzata, a globális kapitalizmus érvényét megkérdőjelezni – különösképpen a másfél századig alternatívának mondott kommunizmus, úgy is mint világhatalmi ellensúly bukása után – már-már illetlen, de legalábbis időszerűtlen próbálkozásnak tűnhet. Egy, a napokban Budapesten járt, a globális kapitalizmus alternatíváiról töprengő német teológus-közgazdász mégis ezt teszi.

A közös európai pénz bevezetésekor az unió éppolyan szigorú feltételeket szab a gazdag nyugat-európai országok számára, amilyeneket általában az úgynevezett „harmadik világ”, „fejlődő országok” vagy „Dél” szegény országainak kell teljesíteniük, ha hiteleket szeretnének kapni a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), illetve a Világbanktól – hívta fel a figyelmet egy érdekes párhuzamra a 21. század kapujában című, márciusban Budapesten megrendezett nemzetközi konferencia egyik előadója, a német Ulrich Duchrow, a globális kapitalizmus meghaladását céljául tűző vallási gyökerű hálózat, a Kairos Europa mozgalom egyik vezetője. A heidelbergi közgazdászprofesszor – egyben evangélikus teológus – szerint a kapitalizmus legfejlettebb formáit elért térségek mostanra jutottak el oda, amikor húsbavágó problémává vált a gazdasági szabadság és az önrendelkezés érdekeinek ellentmondása.

Duchrow szerint – aki a budapesti konferencián A civil társadalom jelentősége a globalizálódás korszakában címmel tartott előadást – a kilencvenes évek világtérképén nemcsak a kommunizmus eltűnése okozott jelentős változást, hanem az is, hogy bizonyos tekintetben egyre kevésbé lehet meghúzni a határvonalat a megmaradt „első” és „harmadik” világ között is. Korunk fő kihívását, a globális kapitalizmus meghaladását ugyanis nem csupán a Dél szegénynek mondott országai sürgetnék, hanem – ha más-más motívumoktól vezérelten is – a fejlett és gazdag Észak baloldali pártjai, ökológiai mozgalmai, sőt vallási szerveződései is. A globális kapitalizmus alternatívái című könyvében Duchrow ezért azt latolgatja; lehetséges-e létrehozni egy olyan, gazdasági-politikai rendszert, amely igazságosabb a jelenleginél – amikor is az emberiség leggazdagabb egyötöde a Föld javainak 82,7 százalékát, a legszegényebb egyötöd viszont csupán 1,4 százalékát birtokolja. Ráadásul olyan körülmények között, amikor maga a tőke globális, vagyis valóban oda vándorol, ahol a legkedvezőbb a megtérülése – például ahol a legkevesebbet kell adóznia –, míg mondjuk a szociális háló fenntartásához szükséges adók legfeljebb nemzetgazdasági szinten jelentkeznek. Csakhogy a tőke ekként való „szabad áramlása” korántsem okvetlenül a leggazdagabbak rovására történt. A valóságban azok fizetnek, akik vagy nem akarták, vagy nem tudták elkerülni az adófizetést. De akkor hogyan lehet társadalmi igazságosságra törekedni?

A globális kapitalizmussal szembeni, pusztán „etikai” ellenérvek a szociáletikusként is számon tartott Duchrow szerint sem érnek sokat. „Erkölcsi alapon” persze meg lehet tenni, hogy önszántunkból a piaci ár alatt adunk el, illetve afölött vásárolunk, ám ez önmagában nem életképes alternatíva a Mammonnal, vagyis a tisztán pénzközpontú gondolkodással szemben. Teológiai alapon azonban Duchrow már elképzelhetőnek vél egy koncepciózus ellenszegülést. Amihez nyomban hozzáteszi: az ő szemében „a gazdaság és a teológia tulajdonképpen ugyanaz”. Az alapkérdés ugyanis – mondja – mind a közgazdaságban, mind a teológiában így hangzik: „Vajon Isten, avagy Baál uralkodik a gazdaság törvényein?” Muszáj-e hierarchikusan szerveződnie a társadalomnak, behódolva a mindenkori hatalomnak – a császárnak, a királynak, a konszernnek, a multinak –, avagy tud autonóm módon is szerveződni? Vannak-e esélyei a társadalmi önrendelkezésnek a globális pénzügyi „birodalmi” törekvésekkel szemben? Le lehet-e mindent fordítani a pénz nyelvére – lehet-e minden értéket dollárban kifejezni –, avagy sem? Milyen feltételekkel volna lehetséges olyan – eredményes – gazdaságpolitikát folytatni, amely képes szembeszegezni az ökonomikus szempontokkal az ökologikus szempontokat, a jelen generációk érdekeivel a jövő generációk érdekeit, a tőke felhalmozóival szemben a tőke, sőt munka nélkül lévők s általában a peremre szorultak érdekeit? Vannak-e alternatívái a globális kapitalizmusnak egy olyan korszakban, amikor a sokáig reálisnak hitt alternatíva, a kommunizmus már mint puszta idea sem működik többé?

Ulrich Duchrow, az európai civiltársadalmi szerveződések Kairos Europa nevű, keresztény bázisközösségekből kifejlődött hálózatának szóvivője szerint a helyes mértéket, alkalmat jelentő „kairosz” szó e – Magyarországon is aktív – mozgalom nevében az újszövetségi görögben az éjszaka utáni, de hajnal előtti időpontot jelenti. Arra a pillanatra utal, amikor – mint azt Pál apostol rómabeliekhez írt levelének 13. fejezetében olvashatjuk – „ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk”.

A mozgalom és a német teológus-közgadász szerint joggal vetődik fel a kérdés: vajon ilyen korszakhoz érkeztünk-e el, s ha igen, mik lehetnének a globális kapitalizmus alternatívái? Mi mindent lehet tenni a transznacionális tőkekoncentráció túlzásai ellen? Van-e, s ha igen, mit jelenthet a posztkommunista posztkapitalizmus?

Duchrow úgy látja, alapvetően két megoldás lehetséges. Egyrészt ki lehet vonulni a piacot abszolutizáló társadalomból, vagyis – a közlekedés, az internet s általában az infrastruktúra modern áldásait természetesen megtartva – voltaképpen egy sor tevékenységben a „modernség előtti állapotba térni vissza: otthon sütni a kenyeret, fejni a tehenet, házilagosan javítani a tetőt, a cipőt, kötni meg a pulóvert, a kesztyűt, s csak azon termékekért lépni a valóban globális piacra, amelyekért muszáj: sóért, benzinért, számítógépekért”. E kivonulás a birodalmi „globalizmusból” azonban nem minden esetben üdvös. Hiszen nem egy terület van, ahol a házi-, illetve kézműipar szereplői aligha konkurálhatnak a piacon játszó szereplőkkel. Ezért javasol Duchrow a globális kapitalizmus ellen – némileg meghökkentő fordulattal – globális eszközöket is. A heidelbergi tudós szerint ugyanis már működő, a nemzetek feletti, regionális, illetve globális szerveződések – mint az Európai Unió vagy az ENSZ – arra is alkalmasak lehetnének, hogy a helyi, nemzeti, illetve regionális adófizetési kötelezettségek elől rendre elmenekülő pénztőkét valami új módon mégis „megfogják”, s így végső soron arra kényszerítsék, hogy kivegye a részét a globális közteherviselésből.

Jézus – fogalmaz ezúttal ismét teológusként Duchrow – a római birodalmi és a zsidó vallási hatalomkoncentrációkkal szemben mindannyiszor a társadalom számkivetettjeivel, áldozataival, jogfosztottjaival vállalt közösséget. Ez teológiai értelmezésben – mondja – azt jelenti, hogy az isteni törvény adott esetben nem a tőkekoncentráció, hanem mondjuk éppen annak megadóztatása mellett áll. Hasonlóképpen tesz a Kairosz mozgalom is, amikor Európában a zöld pártokkal és a szocialistákkal, Latin-Amerikában a felszabadítás teológia irányzatával működik együtt, s az egész világon általában a globális kapitalizmus fő áldozatait támogatja. Arra az álláspontra helyezkedve, hogy az igazságos társadalom megvalósításához a mintát az ember veheti ugyan a bibliai időkből, de – mint nagyon is evilági politikai törekvést – csak önmaga valósíthatja meg.

GERLÓCZY FERENC (HVG, 1998. április 11.)


 vissza / back


email:

 

moderátor: Gerlóczy Ferenc újságíró, házigazda: Sugár János, az Intermédia Intézet tanára.