Isten országa, utópia, szolidaritás

(beszélgetés a kapitalizmusban*)

 


* a kommunizmusról, mint olyasvalamiről, ami nem átkos, hanem áldott és/vagy kívánatos és/vagy követendő és/vagy megfontolandó és/vagy szükségszerű és/vagy utópisztikus és/vagy valóságos, no és persze érdekes és fontos vitatéma a szemünkben.
A beszélgetés színhelye: Intermédia Intézet H-1063 Budapest  Kmety Gy.  utca 27. (Bajza utca sarok)
Időpontja: 2005. december 10. szombat 17 óra.

résztvevők:

Bulányi György piarista tanár, a Bokor katolikus bázisközösségi mozgalom alapítója; Tamás Gáspár Miklós filozófus, Vida János sinológus.

moderátor: Gerlóczy Ferenc újságíró, házigazda: Sugár János, az Intermédia Intézet tanára.


Vida János témajavaslatai a beszélgetéshez

Vida János

egy kommunista sinológus barát

 

Vida János – beszélgetésünk másik két vendégével, Bulányi páterrel és TGM-mel szemben – nem „google-személyiség”; vagyis nem olyan ember, akinek a nevét egy internetes keresőbe beütve dőlnének a találatok. Éppen két fő mivoltában – mint sinológusról és mint kommunistáról – nem tudhatunk meg szinte semmit róla a webről; ezért e hiányosságokat most én igyekszem pótolni, röviden és óhatatlanul szubjektíven.

 

A hetvenes évek vége felé ismertem meg, mint sinológust; sokat beszélgettünk Kínáról, s nem kevés dolgot tőle tudok a kínai nyelvről, arról, hogy a kínaiak gondolkodása mi mindenben és mi módon különbözik a miénktől. Amikor először meglátogattam akkori munkahelyén, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban, ahol 1974-től 1983-ig mint muzeológus dolgozott, éppen egy (nem emlékszem, de feltételezem, hogy észak-) koreai napilapot lapozgatott. Felesége japán – s ezt úgy kell érteni, hogy amikor először találkoztak, a János már valamelyest tudott japánul, a későbbi felesége pedig igen jól magyarul. Gyermekei ebből következően japán-magyarok. Nem tudnám megmondani, hogy hány nyelvet és mennyire ismer – arra mindenesetre emlékszem, hogy egyszer, annak is már több mint húsz éve lehet, csak azért tanult meg csehül, mert Prágában kiadtak egy elsőrangú, ugyanakkor terjedelmes kínai-cseh szótárt. (Igaz, akkor már kiválóan beszélt oroszul és lengyelül.) Több mint egy évtizede már, hogy az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Irodában dolgozik, de csak a minap kérdeztem meg tőle: „tulajdonképpen milyen nyelvekből fordítasz nap mint nap?” Azt válaszolta: „Főként kínaiból, koreaiból, japánból és törökből, valamint újlatin és szláv nyelvekből, bár ez utóbbiakban nagyobb a konkurencia”.

 

Az, hogy a János nemcsak sinológus, hanem kommunista is, sokáig nem merült fel közöttünk. Persze előfordult, hogy beszéltünk marxizmusról és Marxról – már csak Tőkei Ferenc miatt is, aki egyszerre képviselte a sinológiát és a marxizmust, s János nagyon tisztelte. Zárójelben: gimnazista (kiszes) koromban én is rajongtam Marxért, sőt e rajongásom a mai napig él(ne, ha még mindig „Rajongó” volnék). De, mondom, a János – akkor, az átkosban – ellenzéki volt, minden gesztusában. Ennek nem mond ellent az, amit akkor egyébként még nem tudtam, hogy 14 éves korában, amikor elhatározta, hogy sinológus lesz, már kommunistának tekintette magát. Alkalmasint éppen az uralkodó rezsimmel szemben, amelyet nem tartott igazán annak.

 

A kommunizmus akkor merült fel köztünk mint téma, amikor a János 1991-ben belépett az 1989-ben alakult MSZMP-be, a későbbi Munkáspártba, s 1992 őszétől 1993 nyaráig hivatalosan – praktikusan ezen kívül még egy ízben néhány hónapra – főszerkesztője volt a Munkáspárt orgánumának, az A Szabadság című hetilapnak. Lemondása óta hűvös a viszony a Munkáspárt és a János között, aki a pártból formálisan nem lépett ki, inkább csak  lemorzsolódott. Lélekben akkor szakított velük végleg, amikor Thürmerék a 2002-es választások előtt szerinte elvtelen alkut kötöttek az MSZP-vel: a Munkáspárt támogatta őket a második fordulóban, az MSZP viszont cserébe még csak meg sem említette a Munkáspárt nevét.

 

Nem tehetünk róla, hogy a Munkáspárt éppen a kommunizmus-beszélgetésünk előtt szakadt ketté a Thürmer-féle Magyar Kommunista Munkáspárt (bejegyzésre állítólag kérelmezett rövidítése: Munkáspárt) nevű, s egy másik, a Vajnai Attila által fémjelzett párttá, amely a Magyarországi Munkáspárt 2006 ideiglenes nevet vette fel. A János egyelőre kivár – mindenestre el tudja képzelni, hogy a Vajnai-féle kísérletből lehet valami.

Gerlóczy Ferenc 


 vissza / back


email: